"Jó vagyok. Jó vagyok, mert végre hajtom, amit kérnek tőlem. Jó vagyok, mert pontosan azt teszem, amit elvárnak. Jó vagyok, mert képes vagyok erre. És ha jó vagyok, dicséretet, jutalmat kapok és a társadalomban egy sokkal pozitívabb megítélést, ami hosszú távon pedig járulékokhoz és kiváltságokhoz juttat engem hozzá. Ebben az esetben én már nagyon jó vagyok. Már majdnem kiváló. De az nem lehetek, csak nagyon jó. Kiváló ugyanis nem is szeretnék lenni. Akkor már eltérnék az átlagtól. ...

Elképesztően hatékonyan fel lehet halmozni minden féle lim-lomot, ruhákat, jelmezeket, tárgyakat,hogy majd úgyis még biztos szükség lesz rá és évekig ringatni az embernek maga-magát ebben az illúzióban anélkül,hogy akár egy ujjal is hozzájuk érne, tovább megyek,hogy akár egy pillanatra is eszébe jussanak. És ez a lim-lomon forgó mesepalota csak növekszik,gyarapodik, épül, érákat él meg, míg Csipkerózsikája alussza100 éves álmát abban a kis butuska tudatban,hogy mennyi hasznos és tök jó ...

Down szindrómás emberek válaszoltak olyan kérdésekre,amiket soha nem tennél fel nekik. ... *Miért vagy boldog állandóan és miért szeretsz ölelkezni? -Óh, én imádok ölelkezni! -Nagyon szeretem az ölelést! Azokat a hosszú, nagy öleléseketet! - Azokat a nagy-nagy öleléseketet én csak úgy érzem,hogy "Wow"! -Ha valakit megölelsz, a szíveddel öleled meg. - Én csak olyan kedves ölelgető vagyok. -Szeretem a meleg és kedves öleléseket. - ...

Szerintem önmagunk felé empátiával és elfogadással viseltetni egy nehéz feladat. Élen járó vagyok e téren,de magam körül is gyakran tapasztalom azt a kegyetlenséget,ahogy önmagunkkal bánunk. Megbocsáthatatlan bűnként viseljük,ha egy megmérettetés nem úgy sikerült,ahogy szerettük volna. Az érem másik oldalát tekintve pedig az is sokszor vagy sokaknak nehéz,hogy ha viszont valamit sikerrel viszünk végbe, hátba veregessük magunkat, belenézzünk a tükörbe és azt mondjuk saját magunknak, hogy: ...

Mindig is igazmondónak tartottam magam, legalábbis az igazság elve szerint próbáltam élni az életem. És rá kellett jönnöm,hogy mestere vagyok a hazugságnak, olyan szinten, hogy ezt még magam elől is eltitkolom. Mondjuk, eltitkoltam. Bár, szerintem az emberek nagy része projektál kifelé egy képet. Ha a projektálás tudatos, azzal nincs semmi baj. Hiszen szeretnénk a külvilágra,környezetünkre a legjobb benyomást tenni, ezen a maximumon akár munkánk, egzisztenciáját, úgy szólván az életünk ...

Hirosimáról olvasok könyvet: A hamu gyermekeit. ( Tulajdonképpen szeretem a háborús témájú könyveket, de mindegyikben az ember érdekel. Hajdanán a rajzaimban is maga az ember a kis lelki világával foglalkoztatott. Aztán sok ideig azért nem olvastam, mert a testvérem valamilyen minősítést használt az általam preferált könyvek borúsabb hangvételét illetően, ami épp elég volt a pusztító megfelelési kényszeremnek, hogy egy időre magamba fojtsa az olvasást. A testvérem a praktikus, életet ...