Az idéző jelbe férkőzött jóság

"Jó vagyok.
Jó vagyok, mert végre hajtom, amit kérnek tőlem. Jó vagyok, mert pontosan azt teszem, amit elvárnak. Jó vagyok, mert képes vagyok erre. És ha jó vagyok, dicséretet, jutalmat kapok és a társadalomban egy sokkal pozitívabb megítélést, ami hosszú távon pedig járulékokhoz és kiváltságokhoz juttat engem hozzá. Ebben az esetben én már nagyon jó vagyok. Már majdnem kiváló. De az nem lehetek, csak nagyon jó. Kiváló ugyanis nem is szeretnék lenni. Akkor már eltérnék az átlagtól. Az átlag a többség. Kivetne magából az átlag, a közösség és akkor nagyon egyedül maradnék. De én nem akarok nagyon egyedül lenni. Kicsit se szeretnék úgy lenni. Úgyhogy inkább jó leszek. Hogy szeressenek. Úgy szeretnek inkább,ha nem vesznek észre. Ha meg se hallanak. Ezért inkább jó vagyok és pontosan megcsinálom,amit tőlem kérnek, amit tőlem elvárnak. Mert nem bírja el a szívem,ha bántanak. Ezért inkább elrejtem a nem szerethető oldalmat, lenyelem, ami a torkomon akadt és megértem, megvédem és igazolom az engem bírálót, bántót. Mert én jó vagyok. És ha jósággal fordulok a világ felé, akkor a világ is vissza fogja felém tükrözni ezt a jóságot."
...Csak ki ne lógjon a lóláb...