Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Értem vagy ellenem

2017-10-04

Mindig is igazmondónak tartottam magam, legalábbis az igazság elve szerint próbáltam élni az életem. És rá kellett jönnöm,hogy mestere vagyok a hazugságnak, olyan szinten, hogy ezt még magam elől is eltitkolom. Mondjuk, eltitkoltam. Bár, szerintem az emberek nagy része projektál kifelé egy képet. Ha a projektálás tudatos, azzal nincs semmi baj. Hiszen szeretnénk a külvilágra,környezetünkre a legjobb benyomást tenni, ezen a maximumon akár munkánk, egzisztenciáját, úgy szólván az életünk múlhat. Ezt a maximumot nagyban befolyásolja, alakítja a környezet -vagy lehet ez egy adott személy is- elvárása. És pl sokszor vannak olyan elvárások, amik a saját rendszereddel, igényeddel, nézőpontoddal szembe mennek. De működik az emberben az élet ösztön és az életünkért feladjuk saját magunkat. Mártírhalált halnánk a saját életünkért? Kissé teátrálisan fogalmazva erről lenne szó? Valóban az életösztön vezérelt? A megfelelési kényszer vagy helyzet vagy kényszer helyzet hogy tud kapcsolódni az élet ösztönhöz? Nem azt diktálná az élet ösztön,hogy Nem! Nem teszem meg, hogy elfogadok egy olyan működést, ami tőlem teljesen idegen és az önazonosság sokkal fontosabb! De a mai világban meg lehet-e egy ilyen lépést tenni? Vagy ez csak egy idealizált valóság kép? Ami alapján kiállni magadért bármilyen szituációban pusztán egy idealizált vízió, ami a valóságban máshogy működik.
De azért többé kevésbé elmondható,hogy a minket körülvevő vevő világnak nem csak megélői, olykor túlélői vagyunk,de teremtői is. Szóval, igenis van felelősségünk abban,ami körül vesz, mégha erre utóbb jön is rá az ember maga...Jobb későn,mint soha- ahogy a mondás is tartja.

Hozzászólások (0)